Ifjú László

Tusfürdő operett 

(Brazilizátor)

Csodálatos naplemente, a TV sarka bíborszín,

az azúrkék tenger felett pedig a főcím:

Ármány és szenvedély

(A férfiak már menekülnek is. Alarma! Veszély!)

Kezdődik a végtelen történet,

(Sehol sincs Bastian és Atreju...)

sose jön el a végítélet...

A fotelben élek, fejben cselekszem,

túljátszott karakterek a főbb szerepekben:

Esperanza de la Hoya Yanamarie Romana,

magyar hangja Kovács Andor

és José Alvajáró Guillelme Pipo Panama.

(Balázsovics Karol)

Túl hangos a Tv, mintha az egész panel visszhangzana...

José, a vak, süket, béna, szegény gyöngyhalász, 

(Megannyi hízelgő eposzi jelző...) aki nem egy nőcsábász,

észrevette Esperanzát, a végzet asszonyát!

Szerelem volt első látásra!

Flegma volt a "díva" - a viszont(nem)látásra!

Szegény Josét elkapta a sírás-rívás,

meglátogatta a kocsmárost, jött az asztal alá ivás!

Kitört belőle a latin macsó, Enrique Iglesias!

Bailando! Na mi lesz, te osztasz, hajlandó! 

Bár inkább volt falusias...

Fülébe jutott Don Alginnak, a drogbárónak

"tehetsége". Jól fel is idegesítette ezzel a Dont (don't?)... 

(Ami azt illeti, tetszett a presszóban a ringyónak!)

Bosszúja kísérteni fogja ötszázhuszonhat részen át, úgymond...

Színre lép Miguel (Na vajon kivel kurel?)

Kire ránéz, terhes lesz, ebből előbb utóbb abortusz lesz...

Olvadozott is Esperanza, oh mi amor! 

Találkozzunk nullanullakor!

El is telt kétszáz rész,

(Az istállóban leskelődött a kertész.)

végre beteljesedhet a románc!

Ment a páváskodás, a kéretés, a násztánc.

No me tocas mi culo!

(Jól hangzik, csak nem értem.)

Piff egy pofon! Miguel a padlón!

(Most már értem...)

Nem adja olyan könnyen magát a dáma,

annyira azért nem láma...

Maximiano elment egy jóshoz, ahol nem jutott szóhoz.

Csak lökte a sódert a "látó", 

előrejelzése nem volt derűlátó.

Látom, látom ahogy visszatér

a börtönből a gonosz ikertestvér:

Esmeralda de la Hoya Yanamarie Romana!

(Maximianot majdnem elvitte a szívrohama!)

Követelni fogja valaki halott apjának vagyonát,

fel is bérel egy veterán katonát.

Cipriano atya lesz a cinkos,

de nem, nem látom tisztán, ki lesz a holt s ez sem biztos...

Ezzel befejezte az orákulum, mert kevés volt a honorárium.  

Így szólt hát a borús jóslat,

a família igencsak aggódhat...

Kunyera Marija, a koldus már megint terhes,

Mario az apa, izgult, hogy ne legyen tőle tetves.

(Ott volt a kertész, megint ment a leskelődés.)

Kiderült, hogy testvérek, lett is vérfertőzés!

Szájról szájra terjedt a hír, mint a herpesz,

nagyon úgy néz ki, hogy ebből per lesz!

Hatszáz részen át húzódott el a tárgyalás,

kíváncsi vagyok már, mi is lett az állásfoglalás.

Miguel lesz a gyám, kellett neked nézelődni édesapám!

Mariora rájött a memóriavesztés, az amnézia,

tagadott mindent, hantázott. Micsoda fantázia!

Országos hír lett, mert megírta az újságíró,

Ginessa a sztorit. Jól járt Benigno, a bíró,

sok pénzt kapott, de még mennyit! 

Roland Garros, a gáláns lovag bevágtat Maserattiján,

gazdag "tea" ültetvényes, nem volt pénz hiján...

Khm khm... Az ész, na az már hiján,

egy röpke "szerelmi légyottot" azonban megkíván.

Egy apácazárdában született Mira, a szajha,

de ez sokak szerint csak egy pletyka.

Isa és férje, Isaura futtatja,

menne is hozzá Roland Garros, (Nem lódítok!)

mikor benyit a szobába: Na de Cipriano atya!

(A kertészről inkább már nem is írok...)

Arra járt a járványügyi, meglesni, mit csinál Nuna nagyi. 

Nem annyira vén k.rva még, felállt az ellenőrnek a gerincagyi! 

Mira és Nuna ősi riválisok, de van, amit jobb ha ti sem tudtok.

Egy elmegyógyintézetből szabadultak, de ez családi titok...

Don Algin megídézte a halál angyalát.

Így szólt halálos ágyán: José, én vagyok az apád! 

(unokaöccse feleségének, a

biztosítási ügynöke lánya

kutyájának állatorvosának dílere...)

Olyan gazdag volt, hogy kilátszott az aranyere!

Szegény Don kilehelte a lelkét (a kokaint az orrán...)

A szomorúság nyomott hagyott José arcán:

Bailando! Na mi lesz, te osztasz, hajlandó!

Del Piero, Figaro, strapabíró! - vígadott.

Végre kinyílt a szeme Alvajárónak!

No és felcsillant a remény Esperanzának!

"Szerelem volt első látásra!" - Hozzád mehetek feleségül?

Tanakodott kicsit José, végül a reklám után folytatjuk! 

Összekapott a két cafka, ugyan kié legyen a "tenyészbika".

Rikácsolt, civakodott a két hisztérika!

Megcsúszott a balkonról Esperanza és Esmeralda,

egymásba estek. Platty! Lett belőlük Esperalda.

Tidüdü, tidüdü, türüdü dü dü,

hangzott fel a baljóslatú zene!

(Micsoda fordulat! Beszarok...)

A kórházba vitték, kómás a teteme.

(A látványtól elborzadok...)

Megjelent neki(k) a Szűz Mária! 

Hip hop, jött is a spontán gyógyulás, megszűnt a kálvária.

(Engem már kerülget az ájulás...)

Kiderült, hogy az egész csak egy rossz álom,

Avokádo álmodta, én már nem csodálom...

Végre eljött a várva várt nagy nap,

az esküvő! A misebortól be is csípett a pap!

Hallelujah! Dun Dun dun dun dönö nő dönö nő!

Csendűlt fel az Imperial march dallama,

a meglepetéstől kilöttyent a násznép poharának tartalma! 

Felocsudtak Dolo Angin gonosz nevetésére.

(Itt már mindenkinek van ikertestvére?!)

Nuna és Nuni nagyi, Mira és Mirha,

Maximiano és Minimiano, Avokádó és Kesudió,

a kertész meg az erdész, (Na meg én, Laci és icaL...)

Beteljesedhet a jóslat, mert lesben áll a mesterlövész,

Esmeralda már dörzsöli a tenyerét, örömében fütyörész.

Eldördült a lövés, megijesztette a jelenlévőket.

Kit találhatott el? Josét vagy Esperanzát? Áramszünet!

Készült 2015. május 20. és június 3. között


(Szomorú gyermekkorom volt... :D)

Ezt énekelte José

Ez ment az esküvőn