Ifjú László

A csend hangjai

Készült 2013. április 4 - 8 között.

A mű elemzése:

Ifjú László életútját sokszínűség jellemezte, amely műveire is kihatott. Alkotásaiban többféle stílus is megfigyelhető, köztük a romantikus, a futurista, a dadaista valamint a groteszk és realista költészetnek vonásai is.

Egyik legismertebb műve, A csend hangjai 2013. április 4 - 8 között született, abban az évben, amikor húga kisfiára vigyázott. Korai korszakára jellemző, hogy igyekezett kísérletezni, kitágítani,  olykor felrúgni a versírás szabályait.

A cím megjelöli, ügyesen sejteti, miről is lesz szó, ezzel is felcsigázva az olvasó érdeklődését.

A vers három részre tagolható. Alapvetően keretes felépítésű, egy ügyes csavarral a végén,

ezzel is mutatva később kibontakozó zsenialitását. A vers elején lévő pictura egy részletes táj leírás, melyben költői eszközök sokasága található meg. Egyik kedvenc költői képe a megszemélyesítés, ezt már a mű címében is felhasználja.

A második versszakban jelennek meg az első hangutánzó, hangfestő szavak, olyan mint a 
"                      " vagy a "                         " .  Ezek még színesebbé, érzékletesebbé teszik a táj leírását. A leírás utolsó sora alliteráció, mely megtöri az idilli hangulatot.

A vers második része egy kérdéssel kezdődik. Megjelenik a költői személy, az "Én". Ebből kiderül, hogy a költő rajong a természetért: "                                                          " .

A költemény 4. versszakában történik meg a fordulat: hirtelen baljós hangulatú lesz, félelmet, szorongást sugallva. Párhuzamba állítja az anyatermészetet az emberi természettel. Előtérbe kerülnek magasztos gondolatok, több híres gondolkodó és filozófus eszméi. Társadalmi problémák taglalása, ecsetelése, mint pl.:  "                 " vagy "                           " és  "                                  " . A költő szerint az emberiség rossz útra tért, megérett a pusztulásra. Megj.: Szerény személyem szerint ezt kicsit túlzásnak veszem, nem csak "fekete - fehérből" áll a világ. Bár vehetjük ezt költői túlzásnak is, vagy pedig figyelembe vehetjük a költő aktuális hangulatát, depresszív hajlamát. Akkoriban voltak a magánéleti és pénzügyi válságai, (Brünhildához fűződő viszonzatlan szerelme valamint hitelezői fenyegetései...) Erre utal az alábbi verssor: "                                            " .

Stilisztikailag kifogástalan, hihetetlen magabiztosággal és ügyes szófordulatokkal, szójátékokkal dobja fel a verset. 

Verselése jambikus - troachiális időmértékű, rímképlete: ABBA, illetve az utolsó versszak ACDC .

A mű harmadik, befejező része igazi kincs, mely világirodalmi magasságokba repíti eme költeményt. Az utolsó versszak elgondolkodtató soraival zárnám a vers elemzését:

"

                                                  " .



(Ez egy apró fricska a versek elemzésének, belemagyarázásának... Itt a bizonyíték, hogy a semmibe is bármit bele lehet magyarázni!)